Új agrárbiztosítási rendszer: 15-40 százalékos állami díjtámogatás kellene - A szőlő- és a gyümölcstermelés a legveszélyeztetettebb
A szőlő- és a gyümölcstermesztésben 40, a veszélyeztetettebb szántóföldi kultúrákban 30-40, míg a kevésbé kockázatos állományokban 15-25 százalékos támogatással ösztönözhetné az állam, hogy a mezőgazdasági termelők növénybiztosításokat kössenek – állítja Schmidt Ákos, a riskonline.hu biztosítási portált működtető Európa Tender Kft. ügyvezető igazgatója. Mint ismert, a Vidékfejlesztési Minisztérium átalakítaná a rossznak tartott mai nemzeti agrár-kárenyhítési rendszert, amely helyett kétpilléres szabályozást vezetne be. Ennek részeként – megreformált módon – megmaradna az állami alap, míg – második pillérként – a biztosítók is nagyobb szerepet vállalnának költségvetési díjtámogatás mellett. Schmidt Ákos szerint az állam növényenkénti abszolút összegű díjtámogatást is nyújthatna, de ez esetben fontos lenne, hogy a támogatást a gazdálkodók által választott biztosítók közvetlenül az államtól hívhassák le, mivel a termelők adminisztrációs terhei ezzel is csökkenthetők lennének. Hiba lenne viszont a növénynemenkénti egységes biztosítási díjakat meghatározása, mert ez gátolná a biztosítók közötti, díjcsökkentő versenyt. A növénybiztosítási rendszerben – állapította meg az ügyvezető igazgató – mindenképp változtatásokra van szükség, mert az időjárás egyre szélsőségesebb, így a biztosítási fedezet nélküli, komolyabb károk mind több gazdálkodó sodornak kilátástalan adósságcsapdába. Ma a termelők – különösen a szőlő- és a gyümölcstermelésben – kismértékben kötnek biztosításokat, részben a biztosításszakmai ismeret, részben a kockázatarányosan magas biztosítási díj miatt.
A mezőgazdasági termelésben résztvevő gazdák és vállalkozások kismértékben kötnek növénybiztosításokat – állapította meg Schmidt Ákos. Ezt részben a biztosításszakmai ismeretek hiánya, illetve több esetben a kockázatarányosan magas biztosítási díj okozza. Különösen a szőlő és gyümölcstermesztésben drágák a biztosítások, mivel a biztosítóknak itt kell a legnagyobb kockázatot vállalniuk. Az alacsony biztosítottság spirálisan hat a díjakra: ha minél kevesebb gazda minél kevesebb területére oszlik el a veszélyközösség, az arányosan magasabb díjakat eredményez.
Ugyanakkor évről-évre látszik, hogy az időjárás egyre szélsőségesebben alakul, így mind több gazdálkodó nehéz helyzetbe kerül a fagykár, jégkár és az egyéb természeti csapások miatt. Biztosítási fedezet nélküli, komolyabb károknál sok esetben esélyük sincs a gazdálkodóknak arra, hogy talpra álljanak. Sok gazdára ilyenkor adósságcsapda vár, amelyből hosszú évekig nem tud kikászálódni.
A helyzet a biztosítók szempontjából sem kedvező, mert a sok időjárási viszontagság és az alacsony biztosítottság - ezen keresztül pedig az alacsony díjbevétel - évről évre veszteségessé teszi a mezőgazdasági biztosítási üzletágat. Minden évben felmerül, hogy egy-egy biztosító megszüntesse a mezőgazdasági üzletágát, amely hosszútávon újabb díjnövekedéshez vezethet, elsősorban a díjverseny csökkenése miatt. A biztosítókra kimért különadó is az irányba hat, hogy minden veszteséges ágazatot leépítsenek, mert más területről már nem éri meg finanszírozniuk a mezőgazdasági üzletág veszteségeit.
Az államtól természetesen a gazdálkodók mindig nem várhatnak segítséget, de a költségvetési szerepvállalás is csak részmegoldás lehet, mert messze nem fedezi a tényleges károkat. Emellett a kifizetési határidő hosszú, az igénylés bonyolult és plusz terhet jelent, a kártérítés mértékével pedig nem lehet előre kalkulálni, így a termelés abszolút nem biztonságos és kiszámítható.
Schmidt Ákos szerint a mai helyzetre mindenképpen a biztosítói berkeken belül lenne érdemes megoldásokat keresni, hiszen itt megvannak azok a kapacitások, amelyek már hosszú évek óta biztonságosan és jól működnek. Rendelkezésre állnak a szakemberek, a rendszerek, a szabályozások, illetve azok az értékesítési pontok, amelyekkel elérhetők a gazdálkodók. A növénybiztosítás állami támogatása több mint kívánatos lenne, mivel ezáltal ösztönözhető lenne, hogy a gazdálkodók nagy számban megkössék a növénybiztosításokat, így ez várhatóan díjcsökkentő hatással is járna. Természetesen - tette hozzá az ügyvezető igazgató - az államnak világossá is kellene tennie, hogy ha a növénybiztosítási díj egy részének fizetését átvállalja, akkor a gazdálkodók a biztosítható károkra (például a téli fagykárra vagy a jégkárra) a későbbiekben nem léphetnének fel semmilyen kártérítési igénnyel. Így az állam is tervezhetővé tenné a várható jövőbeni kártérítési kifizetéseket, ugyanis a kockázat teljes mértékben a biztosítókat terhelné, tehát nekik kellene finanszírozniuk a károkat.
A káresemények általában a szőlő- és a gyümölcstermesztésben a legnagyobbak és ezzel azonos arányban áll a biztosítási díjak mértéke is. Így az e szektorban termelő gazdálkodók nagyon kis számban kötnek biztosításokat. Ezért itt lenne a legfontosabb az állami hozzájárulás, vagyis a díjtámogatás mértékének a 40 százalékot el kellene érnie. Ugyanakkor a szántóföldi növénytermesztésnél is komoly ösztönzésre lenne szükség: itt érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy a támogatási mérték a károk szempontjából veszélyeztetettebb növényeknél - mint például a repcénél – magasabb, 30-40 százalékos legyen, míg a kevésbé kockázatos állományokban - így a kukoricánál – alacsonyabb, 15-25 százalékos támogatási mérték is elfogadhatónak tűnhetne.
Egy másik verzió lehetne, ha az állam abszolút összegekben határozná meg, mely növényre mekkora összegű díjtámogatást nyújt. Ez esetben fontos lenne, hogy a díjtámogatást a gazdálkodó által választott biztosító közvetlenül az államtól hívhassa le, mivel ezzel is csökkenthető lenne a gazdák adminisztrációs terhe. Az állam részéről hiba lenne viszont, ha növénynemenként egységes biztosítási díjakat határozna meg, mert ez gátolná a díjversenyt és megakadályozná a díjak alacsonyan tartását. Mint már több üzletágban – például a kötelező gépjármű felelősségbiztosításoknál, a cascónál vagy a vagyonbiztosításoknál - kiderült, hogy a biztosítási piacon a verseny alacsonyan tartja a biztosítási díjakat – hívja fel a figyelmet az ügyvezető igazgató.
Forrás:agromonitor.hu