CLB

A biztosító mindig keresni akar, és a szakértő is úgy gondolja, egy-egy nagyobb állami szervezet jobban járhat, ha maga áll jót a működési körében keletkezett károkért.

Akár még racionális döntés is lehetett az, hogy a korábbi honvédelmi miniszter felmondta a katonák javára kötött csoportos élet- és balesetbiztosítási szerződést – mondta kérdésünkre Németh Péter, a CLB független biztosítási alkuszcég kommunikációs igazgatója. A múlt heti tűzszerészbaleset kapcsán derült ki, hogy a HM évekkel ezelőtt megszüntette a katonákra kötött biztosítást, amit Hende Csaba a Magyar Nemzetnek kedden azzal magyarázott, hogy százmilliót fizettek ki, miközben a kedvezményezettek csak ötmilliónyi kártérítést kaptak. A szakértő ezeket a számokat nem tartja reálisnak, de azt nem vitatja, hogy a biztosítók üzleti alapon működnek, és szeretnének a bevételeiknél kevesebbet kifizetni.

Amikor valaki egy adott kockázatközösségre – például katonákra, rendőrökre vagy bármely más foglalkozási csoportra – kér ajánlatot, minden esetben vizsgálják, hogy az érintettek az átlagemberekhez képest milyen veszélynek vannak kitéve – hangsúlyozta Németh. A díjtétel ettől függ, ami szerinte egy tűzszerész vagy missziós katona esetében a szokásos összeg többszöröse is lehet, míg mások után – a honvédség működésének szigorú szabályozottsága okán, ami csökkenti például a munkabaleset kockázatát – esetleg kevesebbet kérnek.

Azt, hogy végül mi lesz a tarifa, a „varázslók", tehát az aktuáriusok határozzák meg, amit a múltban bekövetkezett, illetve a jövőben várható események alapján kalkulálnak úgy, hogy nyereség is keletkezzék – közölte a kommunikációs vezető. Arról azonban, hogy mekkora haszonnal számolnak, nem árult el részleteket, ám nem vitatta, hogy bizonyos esetekben egy nagy, több tízezer főt foglalkoztató állami szervezet esetleg jobban járhat, ha felvesz maga egy „varázslót", aki elvégzi a szokásos kockázatelemzést, és csak utána döntenek róla, igénybe veszik-e biztosítók szolgáltatásait.

Jelezte ugyanakkor, hogy a biztosítási szerződések mindig tételesen tartalmazzák, egy-egy eseménynél mekkora kártérítés jár. Ezzel tiszta viszonyokat teremtenek, és szerinte ott, ahol inkább házon belül akarják rendezni a károkat, hasonlóan egyértelmű belső szabályokat kell alkotni, hogy elejét vegyék a későbbi jogvitáknak.

Egyébként Németh Péter szerint az élet- és balesetbiztosítási üzletág az átlagosnál nagyobb nyereséget hoz. Gyakran a nullszaldóhoz közelít viszont a kötelező, ami tömeges ügyfélkört érinthet, és ezért a cégek bízhatnak benne, hogy az autósoknak más, rentábilisabb termékeket is értékesíteni tudnak. Ám ha a felelősségbiztosítás tényleg nem vagy alig hoz hasznot, felvetődik, hogy a HM-nek érdemes volt-e ezt is felmondania.

A hatályos szabályozás szerint ezt a honvédelmi miniszter megtehette, mert rendeletével e kötelezettség alól a járműflottát felmenthette. Így amennyiben katonák másnak kárt okoznak, az ügyintézést az egyik hazai biztosítóintézet, a Groupama végzi, majd benyújtja a számlát a honvédelmi tárcának. A szakértő úgy látja, ez sem lehetett rossz döntés, mert a honvédség járműveit gyakran nem közúton, hanem gyakorlatok során használják, amikor nemigen veszélyeztetnek senkit.

Másként gondolkodik a Belügyminisztérium. A tárca több mint 120 milliót költ évente a hivatásos állomány biztosítására, és fel sem vetődött, hogy ez üzleti szempontból megéri-e. Forrásaink szerint egyébként megéri, mert évente több mint kétezer biztosítási esemény történik, és a számításaik szerint volt nem egy olyan esztendő, amikor a biztosítók nyilvánvalóan ráfizettek.

A döntést azonban nem pénzügyi megfontolások alapján hozták. A tárca fontosabbnak tartja, hogy a gyakran fokozott veszélynek kitett hivatásos állomány számára nyilvánvalóvá tegyék: mi jár nekik, ha bekövetkezik a baj. Amikor pedig tragédia történik, a BM a biztosítási szerződésben foglaltakon túl is jótáll, s – a HM-hez hasonlóan – gondoskodik például az árván maradt gyermekekről, s vállalja a temetési költségeket.

A belügy a kötelező biztosítást is fizeti, ami évente a tízezernél több járműre 1,4 milliárd forint körüli összeg. Ott nem is próbálkoztak számításokat végezni, így azt nem tudtuk meg, hogy gazdaságos megoldás-e, hogy nem maguk fizetik a kárt, ám a tárca járműparkja kizárólag közúton közlekedik, s egy-egy autó évente százezer kilométert is fut. A kockázat tehát jóval nagyobb, mint a katonáknál, és lehetséges, hogy a biztosítást nem lenne érdemes felmondani.

A HM-től szerettük volna megtudni, évente átlagosan hány közlekedési baleset következik be katonák hibájából, mekkora összegű kártérítést fizetnek a vétlen feleknek, s mennyi lenne a kötelező biztosítás díja, ha nem mondják azt fel. Kérdéseinkre azóta sem kaptunk választ.

Forrás: NOL

Idehaza évente 1500 gyermek sérül meg súlyos közlekedési balesetekben, a gyermekbalesetek harmada nyáron történik.

Gilyén Ágnes, a Magyar Biztosítók Szövetségének (Mabisz) kommunikációs főosztályvezetője az M1-nek elmondta: a balesetek döntő része járművekben ülő gyermekekkel történik, de a kerékpáros balesetek is nagyon gyakoriak.

Nem elég az állami segítség

Kitért arra, hogy Magyarországon a 3-18 év közötti korosztálynak ingyen jár állami gyerekbaleset-biztosítás, amelynek azonban limitált a fedezete, ezért érdemes mellé kiegészítő biztosítást is kötni - írja az MTI.

Az általános gyermek- és ifjúsági balesetbiztosításról szóló 119/2003. (VIII. 14.) Kormányrendelet alapján minden 3 és 18 év közötti gyermeknek alanyi jogon jár állami balesetbiztosítás.

Az állami balesetbiztosítás mellett fél tucat biztosító kínál akár már néhány ezer forintos éves díjért az államinál jóval magasabb biztosítási összeget tartalmazó termékeket. Ezek a biztosítások nemcsak a gyermek 18 éves koráig nyújtanak szolgáltatást, hanem az egyetemi tanulmányok végéig, 23-25 éves korig is kiterjeszthetők. Ugyanakkor a tanulóbiztosítás megkötése előtt érdemes utánanézni, hogy ha a családnak van lakásbiztosítása, akkor az is tartalmazhat a családtagokat ért balesetekre szóló biztosítási fedezetet - olvasható a Mabisz közleményében.

Forrás: Privátbankár.hu

Sokan a megtakarítási célú (vegyes és unit-linked) biztosításokat tartják az egyik legösszetettebb és legátláthatatlanabb befektetési terméknek Magyarországon, hiszen annyiféle költségtípus, szerződéses változó és bónusz létezik, hogy szinte lehetetlen két hasonló célú terméket személyre szabottan összehasonlítani. Az MNB (korábban a PSZÁF) a biztosítókkal karöltve évek óta dolgozik már a megoldáson, ennek fontos mérföldköve a biztosítók által önszabályozó módon 2009-ben létrehozott Teljes Költségmutató (TKM), ami a unit-linked termékeket egy objektív mérőszám alapján összehasonlíthatóvá tette. A következő fontos lépés ezen a lépcsőn a mutató klasszikus termékekre való alkalmazása lesz júliustól, valamint a biztosítások szerződéseiben lévő költségek elnevezésének egységesítése és a nyugdíjcélú termékekre vonatkozó ajánlás egyes rendelkezéseinek kiterjesztése lesz 2017 januárjától.

Mi alapján változik a megtakarítási biztosítások költsége?

Az egységes költségmutató alkalmazása leginkább azért indokolt, mert a megtakarítási célú biztosítások számos költségeleme, eltérő vonatkozási alapja és változója miatt egy laikus ügyfél nehezen tudja kiszámítani, hogy a több évtizedes futamidejű szerződése alatt mennyi lesz az éves költsége és a vélhető nettó hozama.

Egy megtakarítási célú életbiztosítás költségeit elsősorban olyan változók befolyásolják, mint hogy:

• Milyen gyakorisággal (havonta, évente, vagy félévente) fizetjük a szerződést, jellemzően az éves díjfizetés a legolcsóbb.
• Mennyit teszünk félre havonta (van olyan biztosító, amely sávosan von el költségeket és nagyobb szerződések esetén a terhelés alacsonyabb).
• Milyen idősek vagyunk, mi a foglalkozásunk, egészségi állapotunk, ez az alapbiztosítás és a kiegészítők díját módosíthatja.
• Milyen időtávra teszünk félre: jellemzően a kezdeti költségek arányaiban annál alacsonyabbak, minél tovább teszünk félre, viszont van olyan biztosító, amely hosszabb futamidejű szerződések esetén nominálisan magasabb költséget számít fel. Számos megtakarítási biztosítás fizeti vissza bónusz formájában a futamidő alatt elvont költségek egy részét vagy egészét egy bizonyos idő eltelte után, ha mindig minden díjat időben, rendszeresen befizetünk.
• Indexálás (rendszeres díjnövelés) esetén a kezdeti költségek aránya szintén alacsonyabb lehet, a nominális költségeket azonban a növekvő díjjal arányos vagyonkezelési költség növelheti.
• Milyen gyakran módosítjuk a befektetési rész portfólióját unit-linked szerződések esetén; általában néhány átváltás ingyenes egy évben, azonban a legtöbb termék a harmadik, negyedik átváltás esetén már számít fel költséget.
• Visszavásárlás esetén pedig több havi díjat is elkérhet a biztosító, hogy fedezze a tranzakció költségeit, persze gyakran ez is attól függ, hogy mennyi ideje fut a szerződés, amikor visszavesszük belőle a pénzünket.

Nehezíti a termékek összehasonlítását még, hogy szinte minden költség eltérő néven szerepel minden biztosító szerződésében. Egy egyszerű példával élve: a szerződés élettartamának elején fizetendő költséget van olyan biztosító, amely értékesítési költségnek, vagy szerződésköltési költségnek hívja, de olyan is van, amely félrevezetően bónuszalapba kerülő díjrészként tünteti fel az egyébként költséget jelentő elvonást (a leggyakoribb elnevezés a kezdeti költség erre a költségelemre).

Még kevesebb biztosító van, amely a klasszikus, vagy más néven vegyes életbiztosítások esetén is teljes körű transzparenciát biztosít, ugyanis sok esetben ezeknek a termékeknek a tételes költsége teljesen ismeretlen, (a biztosítási összeg és a visszavásárlási érték ugyanakkor ennél a terméknél is orientációt ad).

Egy nagy biztosító népszerű nyugdíjtermékének költségszerkezete egyébként a következőképpen néz ki; ez a költségelvonási modell viszonylag átlagosnak mondható, a költségelemeket viszont a szokásosnál transzparensebben tálalja a szolgáltató:

A számításban szereplő ügyfél havi 20 000 forintos díjat fizet, az eszközalapok nettó éves hozama 5%, mögöttes kezelési költségeket nem tartalmaz a számítás.

Milyen intézkedések segítik a transzparenciát?

Az elmúlt években jelentős lépéseket tettek a biztosítók és a felügyelet is arra, hogy a megtakarítási életbiztosításokat egyszerűbbé, átláthatóbbá tegyék. Talán a legjelentősebb ezek közül a Teljes Költségmutató (TKM) bevezetése volt unit-linked termékekre, amelyet 2009-ben dolgozott ki és 2010-ben tett közzé először a Magyar Biztosítók Szövetsége (MABISZ), 2015-ben pedig az MNB is átvette és rendeletet adott ki róla. A TKM lényege, hogy összehasonlíthatóvá tegye a megtakarítási célú biztosításokat egy modellszámítás segítségével, ez jelenleg Magyarországon az egyetlen olyan költségmutató, amely egy befektetési termék minden lehetséges elvonását magában foglalja (beleértve a mögöttes befektetési eszközök kezelési költségeit is).

A mutató úgy teszi összehasonlíthatóvá a biztosításokat, hogy az összes változót behelyettesíti egy konkrét, átlagosnak mondható ügyfél paramétereivel, aki:

• 35 éves,
• kockázati kiegészítőt nem vesz igénybe, csak az alapbiztosítást fizeti,
• 210 000 forintos éves díjat fizet rendszeres szerződések esetén (éves díjfizetéssel), 2 200 000 forintot egyszeri díjas szerződések esetén, csoportos beszedéssel,
• 10, 15 vagy 20 évre indítja a szerződést, és a szerződést a lejáratig megtartja,
• megkapja az összes bónuszt a futamidő alatt, ami jár, ha rendszeresen fizeti az ügyfél a szerződését.

Bár a szerződésünk konkrét, személyre szabott költségeit nem ismerjük meg a mutató alapján, a különféle biztosítási termékek relatív költségterhelését már össze tudjuk hasonlítani, sőt, idén unit-linked biztosítások esetén április 1-jétől eszközalapokra lebontva megtehetjük ezt az MNB adatai alapján.

Klasszikus biztosítások esetén július 1-jétől lesz elérhető nem-nyugdíjcélú termékekre vonatkozóan is a Teljes Költségmutató, a nyugdíjcélú klasszikus biztosításokra már 2015 július 1-óta számolnak TKM értéket a biztosítók.

Ha mégis ki szeretnénk számolni a szerződésünk konkrét költségeit, ezt két jelentős változás könnyíti majd meg:

• Május 24-én fogadott el a parlament egy törvényt, amely megköveteli a biztosítóktól, hogy a megtakarítási célú biztosítások költségelnevezései egységesek legyenek és pontosan feltüntessék, hogy melyik költségelem mire megy el. Várhatóan a konkrét megnevezéseket és az erre vonatkozó utasításokat június végén, vagy a jövő év elején ismerjük majd meg. A szerződésünk személyre szabott költségeit már most is persze ki tudjuk számolni, ez az intézkedés mindössze az összehasonlítást teszi könnyebbé.
• 2017. január 1-jétől lép életbe a megtakarítási célú életbiztosítások esetén fiktív egységek kimutatását betiltó rendelkezés, amely alapján az ügyfél pontosan látni fogja, hogy a kezdeti időszakban mekkora költséget von el a biztosító, nem tudja majd a szolgáltató vélt kezdeti egységek kimutatásával kozmetikázni az elvont költségeket. Ugyanekkor egyébként a TKM számítási módszertana is módosul, összhangban az új európai PRIIPs szabályozással.

Összességében már most is ki tudjuk számolni a szerződésünk konkrét költségeit és össze tudjuk TKM alapján hasonlítani az összes biztosító minden termékét (kivéve egyelőre a nem-nyugdíj típusú klasszikus biztosításokat), az új intézkedések ezt a folyamatot teszik még egy fokkal egyszerűbbé.

Átlátható, de mennyire?

Más befektetési termékek esetén viszont sajnos továbbra is fennmarad az anomália, hogy számos költségelemet nem ismerünk, nagy része ezeknek árfolyamveszteségként jelentkezik és nem is érzékeljük ezért költségnek, pedig az adott pénzintézet, vagy partnere bevételét növeli. Egységes mutatók pedig szinte csak elvétve léteznek a különféle befektetési termékek esetén, ezek jelentős része még csak nem is tartalmaz minden költséget - ellenben a TKM-mel, vagy nem alkalmas arra, hogy előremutató döntések meghozatalát segítse:

• Önkéntes nyugdíjpénztárak esetén mindössze a befizetéseire vonatkozó költségek ismertek az ügyfél számára, az alapkezelési költség, ami a teljes tőkéjét terheli, nem. Létezik a nyugdíjpénztári megtakarításokra vonatkozóan is egy díjterhelési mutató névre hallgató adat, azonban ez a pénztárak múltban levont éves összköltségét mutatja meg, nem pedig a jövőben várható költségeket, egyénre és portfóliókra lebontva.
• Befektetési alapok esetén a TER-mutató mutatja meg, hogy melyek azok a folyó költségek, amelyek a befektetést érintik, ezeket minden alapnál a Kiemelt Befektetői Információs (KIID) dokumentumokban megtaláljuk, viszont ezek is csak a múlt évben levont költségeket mutatják meg (kivéve, ahol előremutató, becsült értéket tüntetnek fel, mert az alapnak nincs egyéves track-recordja). A tranzakciós költségeket viszont nem tartalmazza ez az érték, amelyeknek pontos mértékét a forgalmazók döntik el. Alapok alapja konstrukciók esetén a mögöttes alapok költségeit szintén nem ismerjük, mivel ezek teljesítménye az alapon magán árfolyamveszteségként jelentkezik.
• A fix hozamú bankbetétek és lakástakarékok esetén az EBKM megmutatja a megtakarítási termékünk nettó, költségekkel ütköztetett hozamát, egységes költségmutató viszont itt sem létezik.

Forrás: Portfolio

A nyár különösen veszélyes időszak a gyerekekre - hívta fel a figyelmet Gilyén Ágnes, a Magyar Biztosítók Szövetsége (Mabisz) kommunikációs főosztályvezetője szerdán az M1 aktuális csatornán.

Elmondta, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint a gyerekbalesetek egyharmada nyáron történik, a 2014-es rendőrségi adatok alapján a gyerekeket 1500 közúti baleset érintette.

Kiemelte: Magyarországon a 3-18 év közötti korosztálynak ingyen jár állami gyerekbaleset-biztosítás, erre építve több mint fél tucat biztosító további gyermekbaleset-biztosítási terméket fejlesztett ki, amelyek az államinál nagyobb kockázati kört fednek le, nagyobb összegű kárkifizetést tesznek lehetővé. Évi 10-12 ezer forint díjért magas biztosítási összeget kaphatnak a megsérült gyerekek, egy műtétre 100 ezer forintot is járhat a költségek fedezésére.

Forrás: ma.hu