A biztosítás evolúciója: férfi-női, uniszex

Az EU-tagállamokban az Európai Bíróság (EB) minapi döntése alapján a közeljövőben valószínűleg vége szakad az életbiztosítók századokra visszanyúló azon gyakorlatának, hogy nemek szerint eltérő díjak ellenében nyújtják szolgáltatásaikat.

A biztosítási tevékenység egyik alapelve mostanáig az volt, hogy a díjat a becsült kockázatokkal arányosan állapították meg. Azonos korú nők és férfiak esetében a férfiak díja magasabb, mivel a statisztikai adatok régóta stabilan azt mutatják, hogy egy férfi nagyobb valószínűséggel hal meg, mint egy vele egykorú nő, ha az egyéb körülmények is azonosak. Az ok egyszerű: az EB 2011. március 1-jei döntésével 2012. december 21-ével hatályon kívül helyezte az úgynevezett Gender Directive 5(2) cikkét. Az érvénytelennek ítélt rendelkezés jelenleg lehetővé teszi a tagállamok számára a direktíva alapesetétől való eltérést; az alapeset megtiltja a nemek szerinti megkülönböztetést a biztosítási díjakban, illetve szolgáltatásokban.

Magyarország élt a direktíva nyújtotta lehetőséggel, és lehetővé tette a magyarországi biztosítók számára, hogy nemek szerint eltérő díjakat alkalmazzanak. Hiteles statisztikai adatok igazolják, hogy a várható élettartam vonatkozásában az életkoron túl a nemi hovatartozás a legfontosabb kockázati tényező. Amennyiben a biztosítók nem vehetik figyelembe a nemi hovatartozást kockázati tényezőként, úgy a jelenleginél sokkal nagyobb bizonytalanságnak lesznek kitéve, amely összességében minden bizonnyal magasabb biztosítási díjakhoz vezet. Halálesetre szóló biztosításnál a nők sokkal nagyobb díjnövekményre számíthatnak, mint amekkora díjcsökkenésben a férfiak reménykedhetnek. Ezáltal összességében a díjak szintje várhatóan a jelenlegi szint fölé kerül. Egy másik következmény lehet az, hogy a magasabb kockázatú, de az indokoltnál alacsonyabb díjat fizetők több, az alacsonyabb kockázatú, de az indokoltnál magasabb díjat fizetők kevesebb biztosítást vásárolnak majd. Ez az önkiválasztási jelenség további kockázatot jelent a biztosítók számára, így azt szintén be kell árazniuk.

Az önkiválasztás kezelése a biztosítókat nemcsak magasabb díjak megállapítására kényszeríti, hanem sokkal kifinomultabb és ezáltal drágább kockázatkezelési eszközök alkalmazására is. A költségterhek némely biztosító számára olyan magasak lehetnek, hogy a piacról való kilépés mellett dönthetnek. Az életbiztosítók fokozatosan kivonulhatnak az érintett piaci szegmensekből, ez az életbiztosítási termékek kínálatának beszűküléséhez vezethet, tovább erősítve a befektetési típusú életbiztosítások – ahol a legnagyobb kockázatot egyébként is maguk a biztosítottak viselik – jelenlegi dominanciáját. Összességében tehát a nemek közötti egyenlőség elve kikényszerítésének meg kell fizetni az árát: az érintett biztosítási típusok díjának emelkedésére, a kínálat beszűkülésére és a fogyasztók számára rendelkezésre álló választási lehetőségek lényeges csökkenésére lehet számítani. Ön, kedves olvasó, pusztán azzal, hogy ezt a cikket elolvassa, hozzájárulhat a probléma eszkalálódásához.

Ha ön olyan hölgy, aki fontolgatja egy halálesetre szóló biztosítás megvásárlását, minden bizonnyal el fog gondolkodni azon, ne hozza-e előre ezt a vásárlást, ugyanis később csak magasabb díjért juthat hozzá ugyanazon szolgáltatáshoz, mint ma. Ha ön olyan úr, aki fontolgatja egy halálesetre szóló életbiztosítás megvásárlását, minden bizonnyal el fog gondolkodni azon, ne halassza-e el ezt a vásárlást, hiszen később alacsonyabb díjért juthat hozzá a szolgáltatáshoz, mint ma. Ha mindkét nem képviselői tökéletes racionalitással viselkednének, akkor az átállás időpontjában csak férfi kötne halálesetre szóló életbiztosítást. Mindenesetre a biztosítóknak ezt a tényezőt is figyelembe kell venniük az átállásnál: a díjak kialakítása során nem tehetik fel azt, hogy új ügyfeleik között a nemek aránya megegyezik majd a korábbi aránnyal, de még csak azt sem, hogy ez az arány az átállást követő időszakban egybeesik majd a hosszabb idő elteltével kialakuló aránnyal.

Az EB döntése Európa-szerte hatással lesz más biztosítási formákra is, például a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításra, ahol egyébként szintén a gyengébb nem képviselői járnak rosszul (a fiatal férfiak vélhetően túltengő tesztoszteronszintjük miatt lényegesen több balesetet okoznak, mint a megfontoltabb hölgy vezetők), ennek hatása azonban Magyarországon elhanyagolható lesz, mert a biztosítók túlnyomó többsége eddig sem hirdetett nemek szerint eltérő tarifát. Európa bizonyos országainak piacait meg fogja zavarni még a járadékbiztosítások díjmódosulása (ahol viszont épp a hölgyek járnak jobban), nálunk azonban ez a piac lényegében nem is létezik. Az Európai Bíróság döntése nem szól arról, hogy mi lesz a sorsa a már meglevő biztosítási szerződéseknek. Tavaly szeptemberben Juliane Kokott európai főügyész szakvéleményében szorgalmazta a nemek közötti különbségtétel megszüntetésének alkalmazását a már meglévő biztosítási szerződések tekintetében is.

Ha a döntés a meglévő biztosítási szerződésekre is vonatkozna, az pusztító hatású lenne a biztosítási, elsősorban az életbiztosítási iparág számára, mivel jelenleg senki sem tudja, hogy a meglevő szerződésekre vonatkozó rendelkezéseket hogyan is kellene értelmezni és végrehajtani. Végső soron e bizonytalanságnak is az ügyfelek innák meg a levét. Néhány jogi szakértő véleménye szerint azonban az EB döntése nem feltétlen jár majd ennyire súlyos következményekkel. Az EB ugyanis nyitva hagyott egy kiskaput: lehetőséget adott arra, hogy az európai törvényhozás kijavítsa a direktíva kifogásolt hiányosságát (a direktíva nem adott időbeli korlátozást a nemek kockázati tényezőként való alkalmazásának tiltása alóli mentesülésre), megteremtve ezáltal az összhangot az EB elvárásai és a fogyasztók, valamint a biztosítási szektor számára is kielégítő megoldás között.

Forrás: www.vg.hu