A telematika alapú biztosítások színrelépése óta rengeteg szakértő és szakmabeli várja elsősorban a gépjármű biztosítások területének gyökeres átalakulását, ám a forradalom egyelőre még várat magára. A penetráció az Egyesült Királyságban is alatta marad még a várt értékeknek, azonban már elért egy olyan kritikus, reprezentatív tömeget, melyből már jó eséllyel más piacokon is hasznosítható következtetéseket lehet levonni.

Elsőként arra keressük a választ, hogy érzékelhető-e komolyabb változás a telematika alapú biztosításokat igénybevevők viselkedésében, vezetési teljesítményében, valóban tudatosabb, megfontoltabb stílus, ezáltal jellemzően ritkábban jelentkező, vagy alacsonyabb mértékű kárigény jellemzi-e őket. A brit Insurane Research Council éppen ebből a szempontból vizsgált 1135 sofőrt, az eredmények pedig igen érdekesen alakultak.

A megkérdezettek 18 százalékának vezetési stílusa saját bevallása szerint komoly mértékben megváltozott, míg 36 százalék csak kisebb változtatásokat eszközölt. 38 százaléknak ezzel szemben semmilyen hatással nem volt a vezetés minőségére az, hogy telemetriai eszközt szereltek az autójába. Nagyon érdekes a kor szerinti megoszlás, jellemzően minél idősebbek vagyunk, annál kevésbé változtatunk a szokásainkon, a felmérés eredményei szerint 65 év felett a legkevésbé rugalmasak a brit sofőrök. Ez nem jelenti ugyanakkor azt, hogy a visszajelzésekre sem lennének kíváncsiak. A vizsgált bázis 82 százalékának küld biztosítója rendszeresen részletes elemzéseket vezetési stílusáról, közülük 81 százalék figyelmesen el is olvassa ezeket, és túlnyomó részt (88 százalék) hasznosnak is találja őket. 

Jellemzően a 18-34 év közöttiek a legnyitottabbak az ilyen jellegű biztosítások iránt, azaz kifejezetten kívánatos korcsoportok felé nyithat az a biztosító, aki ilyen terméket készül a piacra dobni. Ráadásul ez a korosztály jellemzően a leginkább rugalmas, könnyebben változtatnak rossz beidegződéseiken is. Egyértelmű kapcsolat a vizsgált időszak rövidsége miatt még nem mutatható ki a káresemények gyakorisága és mértéke, valamint a telemetria között, ugyanakkor a leggyakrabban megváltoztatott szokások a leggyakoribb balesetet előidéző okok is egyben. Név szerint a hirtelen fékezések, fordulások és gyorsítások, a gyorshajtás, a követési táv be nem tartása lényegesen kisebb gyakorisággal fordulnak elő.
A telemetria ráadásul a biztosítottaknak és a biztosítónak is megéri. Az amerikai piacon tevékenykedő Allstate biztosító arról számolt be, hogy tízből hét szerződött fél egyértelműen spórol a biztosítási díjon, autónként átlagosan 14 százalékot minden évben. A biztosítók pedig olyan adatokhoz juthatnak hozzá, amelyek segítségével tovább finomíthatják szolgáltatásaikat, precízebben szegmentálhatják ügyfeleiket, célcsoportjaikat.

Másodikként arra voltunk kíváncsiak, mi lehet a relatíve alacsony penetráció, illetve a vártnál lassabb növekedési ütem elsődleges oka. Ebben ugyancsak egy brit kutatás eredményei voltak segítségünkre, a szegmens egyik vezető biztosítója, az Admiral 2000 ügyfele között végzett felmérést. A válaszok igen meghökkentőek, mint kiderült a fogyasztók körében rengeteg félreértés és tévhit uralkodik, melyek jelentősen hátráltatják az értékesítést. 
12 százalékuk például meg van róla győződve, hogy a mért adatokat, így a gyorshajtást a biztosító automatikusan továbbítja a rendőrségnek. 30 százalék tudni véli, hogy a biztosítók egymás közt is megosztják a telematikai méréseket, és 17 százalékuk abban is biztos, hogy ezek az adatok korlátlan ideig tárolásra kerülnek. Főleg a fiatalabb korcsoportokban él az a tévhit, hogy a biztosító nem csak rögzíti, de tájékoztatja szüleiket vagy partnerüket arról, hogy épp merre jár, harmaduk pedig úgy tudja mindez valós időben történik, és a biztosító azt is behatárolja, hogy hol és mikor vezethetnek (habár ez utóbbira akadnak példák). 

Akadnak aztán olyanok is, akik abszurd módon takarékossági szempontok alapján utasítják el a szolgáltatást. 27 százalék úgy véli akkor is emelkedik a biztosítási díj, ha hirtelen fékeznek vagy félrerántják a kormányt annak érdekében, hogy elkerüljenek egy balesetet. 9 százalék úgy tudja, az eszköz hamar lemeríti az akkumulátort, 5 százalék szerint hangfelvételt készít az autóban zajló beszélgetésekről, 4 százalék szerint pedig öntörvényűen elnémíthatja az autórádiót.

Mint a fentiekből is látszik, a legabszurdabb tévhiteket vallják a legkevesebben, de arányuk azért így is szignifikáns. Ugyancsak érdemes megjegyezni, hogy az olyan kérdéseknél, ahol egy-egy állításról kellett eldönteni, hogy igaz-e vagy hamis, a válaszadók harmada jelölte meg a „nem tudom” opciót. A potenciális célcsoportok tagjai messze nem tudnak eleget arról, hogyan működnek az ilyen jellegű konstrukciók. A biztosítóknak ezért különösen nagy figyelmet kell fordítaniuk arra, hogy az előnyök hangsúlyozása mellett az esetleges félreértéseknek is elejét vegyék kommunikációjuk során, különös tekintettel az adatbiztonsággal és helymeghatározással-követéssel kapcsolatos félelmekre.