Egymillió magyar emberre várnak a biztosítók

Mit szól az MNB biztosításpiaci jövőképéhez? Mi lesz a baleseti adó és a biztosítási adó - különböző piaci pletykákban gyakran előkerülő - csökkentésével? Mekkora visszaesést hozott az életbiztosítások értékesítésében az etikus koncepció? Többek között ezekről is megkérdeztük Pandurics Anettet, a Magyar Biztosítók Szövetsége (MABISZ) elnökét, aki jövő heti biztosítási konferenciánk nyitóelőadója. A biztosítóvezér a brüsszeli döntéshozatallal szemben határozott kritikát fogalmaz meg interjúnkban.

A MABISZ elnökeként Ön tartja a nyitóelőadást a Portfolio március 8-i Biztosítás 2018 konferenciáján. Dióhéjban mit tart ma a szektor előtt álló legfontosabb kihívásnak és lehetőségnek?

A legfontosabb kihívás egyben lehetőség is - tovább kell növelni a biztosítási penetrációt. Reális célnak tartom a 3%-os penetráció elérését 10 éves időtávon. Az MNB 10 éves stratégiai terve 1 millió új nyugdíjcélú megtakarítással rendelkező ügyfelet vizionál, ez szép eredmény lenne. Ehhez a jelenlegi átlag 42-43 éves korosztályt nagyobb arányban el kell tudnunk érni, s emellett az ennél 5-10 évvel fiatalabbakat is sikeresen meg kellene tudni szólítani nyugdíjcélú megtakarításokkal. A megvalósításnak most kedvezhet az alacsony kamatkörnyezet - nem nagyon találni más, vonzóbb megtakarítási terméket a piacon, de az érdemi mentalitásváltáshoz még sok teendője van a szektornak.

Az MNB első háromnegyed évi adatai alapján a nyugdíjbiztosítás és a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás adta a tavalyi díjemelkedés döntő részét. Milyen hangsúlyeltolódást hozhat ebben az idei év a piacon?

A már említett kamatkörnyezetben a nyugdíjbiztosítások mellett előtérbe kerülhetnek a kockázati életbiztosítások. A lakásértékesítések felfutásának természetes következményként lehet számolni az új lakásbiztosítások terén is növekedéssel. Fontos lenne a vállalati biztosítások számának emelkedése is, ám e téren egyelőre kevés előrelépés történik - persze, az uniós pályázatokból megvalósuló beruházások mellett ésszerűen itt is lehet némi előrelépést várni. A gépjármű-biztosítások pedig szintén növekedni fognak - hiszen növekvő autóeladásról szólnak a szakmai vélemények, a számok.

Ahogy az imént utalt rá, 10 éves jövőképet állított össze az MNB a biztosítási szektor számára. Nyilván sok mindenben egyetért a jegybank céljaival, ami viszont ennél sokkal érdekesebb: mi az, amiben vitatja, ellenzi az elképzeléseket?

Az alapelvek többsége teljesen összhangban van a szakma érdekeivel, elképzeléseivel. Vitánk legfeljebb abban lehet, hogy a további költségcsökkentések fedezetének előteremtése nem könnyű feladat akkor, amikor továbbra is egy sor szabályozási változás implementációja zajlik. Ezek egy része valóban az ügyfelek érdekét szolgálja, ám sok közülük csak az adminisztrációt, a papírmunkát és a költségeket növeli - az IFRS-átállástól egyetlen ügyfél sem számíthat helyzetét javító változásra - hogy csak egy példát mondjak. Egyébként a múlt és a jelen helyzet elemzésére vonatkozó megállapításokkal egyetértek, és nincs okunk sem vitatni, sem ellenezni a jegybanknak a szektorra vonatkozó, előremutató vízióját. Inkább abba az irányba mozdulnék el, hogy mit kell tennünk ahhoz, hogy a felvázolt pozitív jövőkép meg is valósulhasson. A siker nem csupán a biztosítókon múlik, hanem azon is, hogy a célokhoz milyen eszközrendszert, szabályozói környezetet kíván társítani a felügyelet, illetve a gazdaságpolitika. Hiszen egyértelmű, hogy például a nyugdíjcélú öngondoskodásnak az elmúlt években tapasztalt, kedvező irányba történő elmozdulása elválaszthatatlan az adópolitikai ösztönzéstől.

A tanulmány talán legérzékenyebb pontját a szektor jövedelmezőségével kapcsolatos megállapításai jelentik. Többen felvetették, hogy ezt a kérdést egy versenyző környezetben egyszerűen a piacra, illetve a tulajdonosokra kellene bízni. Én azt tartom fontosnak, hogy erről a kérdésről is nyílt, szakmai vita folyhat, s a szektor megismerhette a jegybank álláspontját ebben a kérdésben.

Ilyen rövid idő alatt még nem születhetett meg a szakma véleménye, de a makro-trendeket figyelembe véve szektorszinten én nem tartom irreálisnak a megfogalmazott 10-15%-os ROE-sávot. Egyedi társasági szinten ugyanakkor biztosan lesznek eltérések akár az adottságoknak, a különböző életciklusnak, az eltérő stratégiáknak és tulajdonosi elvárásoknak köszönhetően.

Több mint egy éve a felügyelet etikus életbiztosítási koncepciója alapján fejlesztik és értékesítik a hazai biztosítók megtakarítási célú életbiztosításaikat. Ez a TKM-szintek jelentős csökkenését hozta, vagyis összességében csökkent a biztosítók és a közvetítők közös tortája. Az értékesítési költségek (főleg jutalékok) vagy a biztosítói profit látta ennek kárát elsősorban?

A hatás mindkét oldalon érezhető volt, a piac minden szempontból egészségesebb lett, mivel az etikus életbiztosítási koncepció a társaságok részéről a korábbi termékportfóliójuk áttekintését és racionalizálását követelte meg.

Egy biztos: a tavaly lebonyolított TKM-audit azt mutatta, hogy a piacon elérhető megtakarítási biztosítások száma az egy évvel korábbinak a felére csökkent és kétharmad részükben az új feltételeknek alapból megfelelő termékek jelentek meg a piacon. A sikeres végrehajtás hatásai kapcsán úgy gondolom, hogy az etikus koncepció már rövid távon jó az ügyfeleknek, hosszabb távon pedig az egész szektor számára is kedvező lesz.

Bár nyilvános adatok erről nincsenek, a piaci szereplők tapasztalatai alapján hozott-e visszaesést az etikus koncepció az új értékesítésben? Vár-e hasonlót a szerzésijutalék-korlát (idén januártól 13 havi díjnak, jövő évtől 12 havi díjnak megfelelő szintre) csökkentésétől?

Egyrészt az MNB adatai azt mutatják, hogy az értékesítésben 10-12 százalékkal visszaesett ugyan az új szerzések darabszáma, ugyanakkor a szerződések átlagdíja hasonló mértékben - a tavalyi év első félévében 11,5 százalékkal - nőtt, azaz a bevezetés nem okozott a piacon látható szintű visszaesést. Én erre is számítottam, s 2018-ban sem várok drámai hatást a jutalékszabályok változása miatt.

Egyrészt a szektor az elmúlt időszakban többször bizonyította kiváló alkalmazkodóképességét, másrészt ez egyes szereplőknél várható jutalékcsökkenés mellett ügyfélértéktöbblet is keletkezik, így 2018-ra is inkább mérsékelt erősödésre számíthatunk. Nem szabad elfelejteni, hogy a jutalék egy költségelem, s az ügyfél számára az adott termék teljes költsége (és teljesítménye) sokkal fontosabb.

Mivel egyre magasabbak a kgfb-díjak, terjed a piacon a baleseti adó csökkentésére vonatkozó kívánság, pletyka. Mekkora esélyét látja annak, hogy erről idén döntés születik? Kiterjedhet-e ez a casco biztosítási adójának csökkentésére is?

A számok azt mutatják, hogy a kgfb-hez kapcsolt balesetiadó-bevétel 5 év alatt 80 százalékkal növekedett a gépjárművek számának növekedése és a szektorkockázatokat jelentősen csökkentő díjemelések hatására. A kgfb-díjak növekedése az emelkedő gépkocsi- és alkatrészárakkal, valamint a szervizdíjak változásával áll összefüggésben. A megnövekedett gépjárműforgalom hatásáról sem szabad elfeledkeznünk, mely következtében ismét több a koccanásos baleset. Ráadásul egy, az európai környezetben is kedvező, kirívóan alacsony szintről indult el a növekedés. Ma a harminc százalékos baleseti hozzájárulás terhe hozzáadódik a biztosítási díjhoz.

Természetesen a fogyasztó szempontjából a baleseti adó kulcsának csökkentése azonnali pozitív élményt hozva, díjmérséklésként jelentkezne, viszont tekintettel arra, hogy a biztosítási összegek emelkedtek, nominálisan a költségvetés sem járna rosszabbul az alacsonyabb kulccsal. Ezt a kérdést természetesen a kormánynak kell eldöntenie - a gazdaság teljesítőképességének figyelembe vételével.

A casco esetében a díjnövekedés hajtóerői jórészt ugyanazok, mint a kgfb-nél. Ebben a termékkörben a tizenöt százalékos biztosítási adó közvetlenül a termék árába épül be, s kétségtelenül magasabb öt százalékponttal, mint a vagyonbiztosításokra vonatkozó adókulcs.

Ezen termék esetében sem vállalkoznék a kormányzati szándékok megjósolására, mert erről nincs információnk, de az nem kérdés, hogy a szakma üdvözölné a biztosítási adó kulcsának csökkentését és egységesítését.

Szintén az értékesítést érintő kérdés az IDD nevű EU-s direktív hatályba lépésének elhalasztása február 23-áról október 1-jére, miközben a magyar parlament már az előbbi határidővel elfogadta a szabályokat. Megelőzzük ezek szerint az implementációval Európa többi részét, vagy egyfajta könnyített időszak jön addig nálunk is? Mekkora a bizonytalanság a piacon?

A kormányzat ezen a területen is (miként a psd2 szabályozásnál) szeretett volna biztos pontokat meghatározni, amelyhez a piaci szereplők alkalmazkodni tudnak.

Abból a szempontból nincs semmilyen bizonytalanság, hogy az új szabályozás Magyarországon 2018. február 23-án hatályba lépett. Magyarország tehát nehezített pályán elvégezte a házi feladatát.

Az IDD európai születése, majd - éppen folyamatban lévő - halasztása (október 1-re) ugyanakkor kiválóan rámutat a brüsszeli döntéshozatali mechanizmus gyenge pontjaira. Már nem először történik az meg, hogy miután elhúzódó, kompromisszumokkal terhes folyamatok eredményeképpen születik meg egy direktíva, a részletszabályok sem születnek meg időben, majd a végrehajtásra egyszerűen nem marad elegendő idő. Az IDD körüli turbulencia európai szinten élesen rávilágít erre a problémára.

Itt lenne az ideje, hogy a kitűzött bevezetési dátumok mind az élethez, mind pedig a felkészülés időszükségletéhez igazodnának. Miért is vezetünk be valamit amúgy február 23-án, pénteken? Ez vajon mennyire szükséges vagy életszerű? S miért nem kaphat az érintett szektor legalább fél éves felkészülési időt? Itt lenne az ideje napirendre venni ezeket a kérdéseket Brüsszelben.

Dinamikusan bővül a hazai magán-egészségügyi szektor, az egészségbiztosítások területén viszont továbbra sincs áttörés. Vár-e előrelépést szabályozási oldalon az áprilisi választások után, ami felgyorsíthatja e szegmens bővülését?

Az egészségügyi reform kormányzati ciklusokon átívelő koncepcionális és politikai kérdés. Többször megfogalmazta a szektor, hogy úgy látja, hozzá tudna tenni az egészségügyi rendszer fejlesztéséhez, s ezért szívesen vállalna nagyobb szerepet a kiegészítő egészségbiztosítási piac felépítésében. A biztosítók fontos szereplők lehetnek a szervezésben és a finanszírozásban is. Nemzetközi összehasonlításban vizsgálva a kérdést, kétségtelen, hogy az egészségbiztosítások piacán nagyok a lehetőségek, ez lehet az egyik terület, amely segíthet megvalósítani azt a szándékot, hogy tíz év alatt megduplázódjon a biztosítási piac. Egy közelmúltbeli kutatás szerint jelenleg csak minden nyolcadik munkavállalónak van ilyen biztosítása a vállalati cafetéria vagy csoportos biztosítás keretében, a magánszemélyek kötéseit illetően pedig még rosszabb a helyzet. Vegyük mindehhez, hogy ma ezen biztosítások körében is főként az összegbiztosítások dominálnak, vagyis meghatározott orvosi beavatkozások esetén tételesen megjelölt összeghez jut a kedvezményezett. Szolgáltatásfinanszírozó biztosítást egyelőre valóban kevesen kötnek. Ám keresleti oldalon érzékelhetően növekszik az igény, s már ma is közel tíz társaság verseng a piacon és jelentkezik egyre újabb termékekkel. Az ezek iránti érdeklődés növekedését a gazdaság és a fogyasztás gyorsuló ütemű bővülése már önmagában elősegítheti. Mikor lesz valós áttörés? Ez jelentős részben kormányzati szándék kérdése.

Úgy tűnik, megindult a hozamemelkedés az állampapírpiacon, különösen a biztosítók szempontjából érdekes hosszú lejáratokon. Összességében jó vagy rossz hír a hozamemelkedés a biztosítási szektor számára rövid-, közép- illetve hosszú távon?

Ha a folyamat tartós lesz, az természetesen kedvező lesz a szakma számára, hiszen a biztosítástechnikai tartalékok döntő része kötvényekben fekszik. Az alacsony hozamkörnyezet minden esetben felértékeli a hosszú időtáv és a professzionális kockázatkezelést, ez pedig kedvezhet a biztosítótársaságoknak.

Felgyorsult a digitalizáció a biztosítási piacon is, emellett egy új slágertéma hódít: a blockchain. Reálisan mikor vezethetik be magyar biztosítók is ezt a technológiát, és milyen jövőt lát előtte?

A digitalizáció évtizedek óta velünk él - nem volt szó még se fintechről, sem insurtechről, amikor a biztosítók a kgfb kapcsán megtapasztalhatták, mit jelent az online összehasonlítás. Csak akkor a közvetítőrendszert forradalmian átalakító változást még senki nem hívta insurtech-megoldásnak. Ma már annak neveznénk. Közhelyesen fogalmazva, ma már napi életünket teljesen átszövi a bitek világa. Mégis valószínűleg nehezen tud nekem olyan iparágat mondani, amely több mint egy évtizede komoly, esetenként 10-20 százalékos díjkedvezményt ad az elektronikus ügyintézésre az ügyfeleknek. A biztosítók rengeteg energiát tettek abba, hogy ügyfélkapcsolati és kárrendezési folyamataikat modernizálják.

A MABISZ keretein belül pedig folyik a munka, amely a híres "kék-sárga baleseti bejelentő" modernizálásán dolgozik - az elsők között Európában.

A blockchain technológia az elmúlt időszakban lett "divatos", elsősorban a kriptovaluták népszerűségének növekedésével párhuzamosan. A blockchain technológia már adott, de alkalmazási területeit illetően ma még a helyét keresi a világban, így a biztosítási területen is. Egyelőre a felderítési, kísérletezési szakaszban járunk, néhány kisebb jelentőségű gyakorlati alkalmazást látunk a világban (okosszerződések, járatkésés-biztosítás, stb.) - de még ezeknél is gyakran felmerül a kérdés, hogy valójában mekkora hozzáadott értéke van a blockchain technológia használatának. Úgy tudom, hogy a biztosítótársaságoknál zajló innovációk mellett a pénzügyi-biztosítási piac prudens működésére figyelő hatóságok is készülnek az új logika megjelenésére.

Forrás: www.portfolio.hu