2015 meghozta az igazi fordulatot a gépjármű-felelősségbiztosítások területén, az életbiztosításokba pedig már három éve több pénz áramlik, mint amennyit kivesznek belőlük. Kuruc Péter, a K&H Biztosító divízióvezetője értékeli alábbi interjúnkban a biztosítási piac helyzetét. A szakértő moderátorként működik közre holnapi Biztosítás 2016 konferenciánkon, amelyre még nem késő regisztrálni.

Szeptember végi állapotot mutatnak legutóbbi statisztikáink a magyar biztosítási piacról. Hogy értékelik a K&H-nál a 2015-ös évet? Melyek voltak a piac húzótermékei az elmúlt időszakban?

2015 meghozta a fordulatot a gépjármű-felelősségbiztosítások területén. A bővülés kétszámjegyű, aminek technikai okai vannak: a háztartások javuló jövedelmi helyzete, a csökkenő ár miatt is növekedő üzemanyag-felhasználás együttes hatása megjelent a károk oldalán, azonban a jelenlegi díjszint még mindig nagyságrendileg elmarad az 5 évvel ezelőtti hazai, illetve a környező országok jelenlegi díjszintjétől. Élénkül a casco piac is: itt 5% körüli a bővülés, itt az igazi lendületet majd az fogja jelenteni, ha az új autóértékesítés a lakossági ügyfelek körében is fellendül, ez akár már 2016-ban is bekövetkezhet. A vagyonbiztosítási szegmensben egyelőre nincs előrelépés: az inflációhoz kapcsolódó indexálás hatása elhanyagolható, a minimális darabszámbeli bővülést pedig ellensúlyozza a piacon tapasztalható árverseny. Az árverseny kedvező az ügyfelek számára, de csak abban az esetben, ha az egyes vagyontárgyak megfelelő szinten kerülnek biztosításra.

Az életbiztosítási piac utolsó meghatározó élménye a nyugdíjbiztosítások 2014. januári megjelenése volt. 2014-ben ez 20%-os növekedést hozott a rendszeres díjas új szerzések területén az ezt megelőző évhez képes. Ezt a volument sikerült stabilizálni a piacnak 2015-ben, ami egy szolid növekedést biztosít a rendszeres díjas életbiztosítások díjbevételében. A nyugdíjbiztosítások várhatóan kedvező megmaradási rátája egy stabil növekedési pályára állíthatja a rendszeres díjas életbiztosítási szegmenst, de ennek igazi, mérhető hatására még pár évet várni kell. Az egyszeri díjas szegmensben a díjbevétel csökkenése néhány piaci szereplőhöz köthető. Ami örvendetes, hogy az év során a szektor által kezelt vagyon 2,6%-kal gyarapodott. A szektorba érkezett díjak 36,79 milliárddal haladták meg a kifizetéseket. Ez az érték épp félúton van az elmúlt 2 év között adatához képest, és immáron 3 éve pozitív.

A 2015-ös kfgb-kampány egyik nyertese ismét a K&H lett. A banki ügyfélszám esetleges növekedése segíti a kgfb-értékesítést, vagy inkább a kgfb mint kopogtatótermék segít az egyéb keresztértékesítési lehetőségek kiaknázásában?

A kgfb a biztosítási piac speciális terméke. Az autósok szemében ez a termék továbbra is egy szükséges rossz, így a választásban továbbra is meghatározó szerepe van a díjnak, a termékben a verseny lehetősége minimális. Örvendetes, hogy az ügyfelek választásában - a mi tapasztalataink alapján - egyre fontosabb szerep jut a díj mellett a brandnek, az ügyfelek biztosak akarnak lenni abban, hogy ha kárt okoznak másnak, akkor helyettük a biztosítójuk helyt fog állni. Szerintem alapvetően hibás stratégia a kgfb-t tartósan alacsony díjon értékesíteni, bízva abban, hogy majd a keresztértékesítés pozitívba fordítja a helyzetet. A díjat úgy kell meghatározni, hogy a kgfb-állomány önmagában profitábilis legyen. Keresztértékesítésre van lehetőség, de ez nem jellemzi a kgfb-piac minden szegmensét. A keresztértékesítési potenciállal rendelkező szegmensekben pedig a díjverseny még élesebb lehet. Az értékesítés fő terepe egyértelműen az internet, mi azt tapasztaljuk, hogy az online alkuszok mellett a saját honlapunkon keresztüli értékesítés is fejlődik. Ami pedig a banki fiókhálózatot illeti: 2015-ben minden K&H bankfiók átlagosan minden nap 1 kötelező biztosítást értékesített, ezáltal jelenleg a kötelező állományunk 10%-át képezi a banki értékesítés.

Bankbiztosítóként a K&H-nál is nagy a szerepe az életbiztosítások értékesítésének. Figyelembe véve, hogy elsősorban megtakarítási jellege miatt kötnek életbiztosítást az emberek, mi alapján dönti el a bank, hogy bankbetétet, befektetési alapot vagy egyszeri díjas életbiztosítást ajánl ügyfelének?

A K&H-nál a kulcsszó a diverzifikáció, vagyis a portfolióépítés. Mint az összes többi bankban értékesített megtakarítási terméket így az egyszeri díjas megtakarítási biztosításainkat is a MIFID elvárásaihoz igazodva értékesítjük, és a több lábon állást javasoljuk ügyfeleink számára. A több lábon állás egyik dimenziója (pl. a különböző kockázati szintek és futamidők kombinálása mellett) a különböző megtakarítási formák: betét, értékpapírszámla, TBSZ, NYESZ, életbiztosítás, nyugdíjbiztosítás mind - mind különböző előnyöket kínál, érdemes variálni őket. A diverzifikációhoz természetesen megfelelő mértékű megtakarítással kell rendelkezni. A teljeskörű diverzifikációra elsősorban a prémium ügyfélszegmensben van lehetőség, és a megtakarítási biztosítások döntő többsége itt is kerül értékesítésre. A K&H ügyfelei biztosításokban a hosszabb távú megtakarításaikat tartják, ezt támasztja alá az a tény, hogy a biztosítási díjtartalékunk 60%-a legalább 6 éves futamidejű tőkevédett eszközalapokban van jelenleg.

Alacsony hozamkörnyezet a kötvény- és pénzpiacokon, nagy volatilitás a részvényeknél - röviden ez jellemezte az elmúlt heteket (is). Kritikusnak tűnik ez a kombináció az életbiztosítások (várható) pénzáramlása szempontjából - biztosítóként hogyan reagálnak erre?

A jelenlegi környezetben különösen nagy nyomás alatt vannak a tőkevédett szerkezetek: egyre nehezebb egyensúlyt találni a futamidő, a vonzó befektetési ajánlat és a méltányos vagyonkezelési díj között, ráadásul a futamidő hosszabbítását a hozamgörbe jelenleg messze nem jutalmazza olyan mértékben, mint pár évvel ezelőtt. A jelenlegi helyzet merőben új a megtakarítási piac minden szereplője számára, és sajnos a mindenre választ adó, egy és önmagában üdvözítő befektetési megoldás nincs meg, és tartok tőle ilyen csodafegyver nincs is. Visszatérnék a K&H kulcsszavára: a portfolióépítés jelentheti a választ. Érdemes nem egy, hanem több beszállási pontot választani, hiszen ezzel porlasztható a kockázat, ehhez a stratégiához pedig a rendszeres díjas unit-linked biztosítás a megfelelő eszközt jelenti, porlasszunk minél jobban: válasszunk havi díjfizetést.

Szépen nő a lakosság megtakarítási állománya, az életbiztosítások aránya azonban jellemzően csökkent az elmúlt években. Mivel magyarázza a lemaradást, és ön szerint mi hozhat ebben fordulatot a biztosítási piac számára?

Több mint örvendetes, hogy a lakosság megtakarításainak volumene évről - évre bővül. Jelentős verseny alakult ki az egyes megtakarítási formák között. Véleményem szerint leginkább két tényező határozza meg az egyes befektetési formák növekedési dinamikája közti sorrendet:

• image, ide sorolom a kondíciókat, az ügyfelek múltbeli tapasztalatait, és az aktuális publicitást, valamint
• hozzáférhetőség, ennek meghatározó eleme az értékesítési kapacitás

Ebből a szemszögből nézve nem kérdés, hogy az disztribúciós kapacitások csökkentek az életbiztosításoknál, valamint hogy a messze legdinamikusabban fejlődő állampapírokhoz képest például a publicitásunk, a biztosítási szektor reklámköltése mérföldekkel marad le, ráadásul a lakossági állampapírok kamatkondícióival nem könnyű versenyezni. Az elkövetkező évek, évtizedek adnak majd arra választ, hogy hosszútávon a megtakarításokon belül milyen pozíciót fognak a biztosítások betölteni, én hiszem azt, hogy a jelenleginél jelentősebbet.

Sorra lépnek életbe az MNB intézkedései, amelyeket az úgynevezett etikus életbiztosítási koncepció keretében tesz. Az ügyfelek örülhetnek a változásoknak, de mi a helyzet a biztosítókkal? Mi az, ami a legköltségesebb, legtöbb bosszúságot hozó változásnak ígérkezik?

Az image részeként említettem a múltbeli tapasztalatokat és a kondíciókat. Hiszem azt, hogy ebben a szektor jelentőset lépett előre az elmúlt évek során, ide tartozik feltétlenül a TKM (teljes költség mutató) bevezetése, valamint az európai trendekhez igazodó felügyeleti rendelkezések. Hogy ennek mennyire örülnek az ügyfelek? Nem gondolom, hogy erre egyértelmű válasz adható. Feltétlenül örömmel veszik, hogy alacsonyabbak a költségek, és hogy javult a termékek transzparenciája. Abban viszont már egyáltalán nem vagyok biztos, hogy a megnövekedett dokumentáció és aláírások száma a helyes út. Itt meg kell találni a egyensúlyt, hogy az ügyfelek figyelmét a valóban kiemelten fontos tényezőkre hívjuk fel és olyan mélységben, ami számukra még kezelhető.

A biztosítások IT-igénye folyamatosan növekszik. A várható változásokból a szektor számára a legjelentősebb költségteherrel azok az új szabályok fognak járni, amelyek a legtöbb IT fejlesztést igénylik: pl.: ha a változások teljesen új termék bevezetését követelik meg, ha tovább kell fokozni az analitikák részletezettségét.

Forrás: Portfolio